Az én életem? Ugyan ne erről beszélgessünk. Senki se kíváncsi rá úgy igazán!
Szóval én inkább a mindennapokról furcsa dolgokról, divatról, Suliról...mindenről fogok írni ami érdekes lehet azaz kibeszélem (azaz írom) és ti elolvashatjátok, és ha akarjátok véleményezitek!

A mai téma a tanárok és a suli! Miért is fontos ez nekem....

Mindenkinek az életében eljön az a szakasz amikor sulis lesz. (van akinek jó, van akinek nem... ez így van rendben)
De az, hogy beraknak egy olyan tanárt hozzád akit nem ismersz a régi helyett? vagy éppen egy teljesen új tanárt aki még nem tanított senkit? Vagy éppen új suli sok új tanárral?
Na ezek azok amik az embereket zavarhatják. Hiszen van akit megszoksz és megkedvelsz, de van akit nem. A tanároknál is így megy. Van amelyik diákot (mégha nem is vallja be) jobban kedveli mint a másikat. Ez az élet... rendje azthiszem. De most vesézzük ki ezt a dolgot.
Én amondó vagyok, hogy a suli kell(most jöhet a hiszti, hogy de minek mert sok a túlképzett ember sablabla.) De mire felnőtt ember leszel és napi 12 órás műszakban dolgool egy futószalag melett mert keveset tanultál..na igen az nem éppen kellemes. Így akár szeretjük akár nem(én se szeretek suliba járni, de ez van) kell. A tanárok pedig az iskolával (börtönnel) járó tényezők. Akiket akár fegyencként is lehetne szólítani. Mi pedig a rabok vagyunk ebben a magát iskolának elkönyvelő "világban". És megint vissza is tértünk a témához. A tanárok azok akik próbálják az agyunkba verni azt a csöpnyi tudást amivel nagyjából a mai világban  jól kereshetünk. Ki mire megy.... Van aki vegyész, vagy csak fodrász, vagy éppen doktorit tesz. Kinek mihez van kedve és ereje. Én azt mondom, hogy minnél több szakmát teszel annál jobb. mert változatosan el tudsz helyezkedni. (ha pl az ügyvéd nemjön össze, de letettél egy vendáglátóit /tudom hogy semmi köze egymáshoz, de letetted/ akkor rájössz hogy hoppá ebben el tudok helyezkedni! Így el kel viselnünk ezeket az embereket akik próbálnak a fejünkbe verni mindent amit tudnak és később mikor rájövünk, hogy ez az áldozat nem is volt olyan nagy. Így azt mondom, a tanárok (persze vannak kivételek biztosan) megérdemlik, hogy odafigyeljünk rájuk és tanuljunk, hogy okosabbak lehessünk. Azért ha napi 60 házit ad tuti nem fogjuk tolerálni, de ha normálisan tanít, normális menyiséggel ad házit, normálisan irat és feleltet akkor szerintem kölcsönösen képesek tudunk lenni együtt dolgozni ezekkel az emberekkel és kölcsönösen sikerül egy tökéletesnek mondható napi rutint összehozni ;)

Mára ennyi. Holnap egy kis divattipp / Miért fontos, hogy jól öltözzünk! / de ne vigyük túlzásba!/